A sorsunk, az életutunk be van ágyazódva egy tágabb rendszerbe. Mint egy fonal, rácsatlakozik a felmenőink sorsára. Anyáinknak nagyanyáink, nekik dédnagyanyáink adták át az élet „receptjét”: áttestálták rájuk a saját meggyőződéseiket, megküzdési stratégiáikat, hiedelmeiket. A mai kor szülöttei már tudatosabbak. Sokan rájönnek, hogy nem jó ez így, és meg akarják törni a generációkon átívelő mintákat, amelyek átokként ülnek az életükön. De mit kell tennünk ahhoz, hogy ez sikerülhessen?
„Már az anyám, a nagyanyám, a dédnagyanyám és az üknagyanyám is bántalmazó párkapcsolatban élt.” Nagyon gyakori ez a forgatókönyv - a bántalmazásba beleértve nemcsak a fizikai erőszakot, hanem minden olyan megnyilvánulást, amikor az egyik fél lenyomja, elnyomja, nem tiszteli a másikat, és alá-fölé rendeltségi viszonyt tart fenn vele. Aki ezt a párkapcsolati mintát szívta magába gyerekként, annak ez lesz az ismerős, és önkéntelenül is hasonló mintázatot fog kialakítani a saját párkapcsolatában.
Keressük az ismerőset
Már a párválasztásunkat is meghatározza az, hogy milyen érzelmi környezetben nevelkedtünk. Ha például volt egy érzelmi szempontból távolságtartó apánk, akkor jó eséllyel olyan párt választunk, aki szintén nem enged közel magához érzelmileg. Az is előfordulhat, hogy egy érzelmeit nehezen kezelő, azokkal a családot elárasztó apafigura mellett egy életre „megtanuljuk”, hogy az érzelmek veszélyesek, és olyan párt választunk, aki nagyon visszafogja az érzelmeit. Többféle forgatókönyv is előfordulhat, de az a közös bennük, hogy egyik sem teljesen a sajátunk. Nem a mi lényünkből, legmélyebb szükségleteinkből indul ki, hanem „hozott anyagból dolgozunk”: tudattalanul is keressük az ismerőset, amit már megszoktunk, és ahol tudjuk működtetni a tanult mintáinkat, megküzdési stratégiáinkat. A másik fél is hozza magával az övéit, és ezek, mint egy-egy puzzle-darab, összepasszolnak.
A párkapcsolatok családi minták találkozásának a színterei – épp ezért tele vannak kihívásokkal, önismereti feladatokkal.
Mire szerződünk?
Minden párkapcsolat mögött van egy rejtett szerződés, amelynek a tartalmát mély, tudat alatti késztetések határozzák meg. Például adott egy nő, akinek az van a tudatalatti „programjában”, hogy neki valamit tennie kell ahhoz, hogy szeressék, és önmagában nem jó, nem elég, nem szerethető… És adott egy férfi, akinek az a meggyőződése, hogy neki minden jár alanyi jogon, és nem kell cserébe adnia semmit. A két rejtett „igény” találkozik, és létrejön egy párkapcsolat, ahol a nő mindent megtesz, megad, és cserébe alig kap valamit, és ha kap is, inkább bántást, ha nem tesz eleget tudat alatt vállalt szerepének. És persze ez a minta mindkettejüknek már régről ismerős, akár sok-sok generáció óta öröklődik a családjukban. És ők is továbbadják a saját gyerekeiknek, ha csak nem néznek tudatosan szembe vele.
Megtörni az „átkot”
A transzgenerációs mintákat egy módon lehet megtörni: önismerettel. Mindenki kap esélyt és lehetőséget arra, hogy megszakítsa a rossz berögződések láncolatát, és a kezébe vegye a sorsát. Ez nem megy másképp, mint szembenézéssel: az életünk, a kapcsolataink mélyebb rétegeinek feltárásával, a tudat alatt zajló folyamatok feltérképezésével. Ez egyáltalán nem könnyű. Nehéz és fájdalmas eloldozódni mindentől, ami addig a biztonságot jelentette a számunkra. Hiszen bármennyire is rossz, mérgező, bántalmazó egy kapcsolat, vagy bármennyire is kínzó a magány, ha nincs párkapcsolatunk, van benne valami nagyon ismerős, ami egyúttal nagyon biztonságos is.
Feladni a biztonság illúzióját
Ahhoz, hogy rá merjünk nézni az életünk rejtett mozgatórugóira, kell egy óriási bátorság is. Vállalnunk kell a kockázatát annak, hogy ha megismerjük, mi van a mélyben, az változással is jár: változik a személyiségünk, és változnak a kapcsolataink. Ha rájövünk, hogy milyen hiedelmekkel, viselkedésmintákkal azonosultunk, akkor tudjuk eloldozni magunkat tőlük.
Ahogy mélyül az önismeretünk, szép fokozatosan lebontjuk a személyiségünk konstrukcióját, és a családi minták régi téglái helyére új téglák kerülnek, amelyeket már mi választunk. Többé nem az automatikus működésmódjaink alakítják rejtetten az életünket, hanem tudunk tudatosan döntést hozni. Tisztában leszünk azzal, hogy kik vagyunk a mintáink nélkül, mire van szükségünk valójában, és egy őszintébb, hitelesebb életet tudunk élni, amelyben már nem ismételgetjük a régi forgatókönyveket.
Az illúzióktól az igazságig
Mivel változunk, változni fognak a kapcsolataink is. Azok az emberek, akik csak a mintáink mentén kapcsolódtak hozzánk, távolabb kerülnek tőlünk vagy teljesen kikerülnek az életünkből. Lesznek új kapcsolataink, akiket már tudatosan választunk, és megmaradhatnak, elmélyülhetnek azok a régi kötelékeink, amelyek szereteten alapulnak, ezáltal velünk együtt változnak. Egy biztos: a mi döntésünk, hogy leéljük az életünket a biztonságos, automatikus „rosszban” vagy hajlandóak vagyunk megismerni a sorsunkat, és egy igazabb, őszintébb, hitelesebb úton továbbmenni.
Zádrovich Aliz szomatodráma játékvezető, terapeuta, újságíró
Csatlakozz "Önismeret és gyógyulás" Facebook-csoportomhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
