Gyógyító Pillanatok© - A tudatosság felszabadít!

Miért reagálnak az emberek erős, sokszor irreálisan felfokozott érzelmekkel egy-egy témára szociális médiában?

Miért ér el egy-egy aktuális téma többszázezres megosztást a neten?

Miért mozgat meg egy-egy téma milliószám a szociális médiában tömegeket, profilképeiket megváltoztatva színekkel, jelmondatokkal, hashtagekkel, „önmagukként felvállalva” a virtuális térben? 

Miért vált ki ekkora hatást az azonnali hírközvetítés?

Nyilvánvaló, hogy mindig vannak / lesznek olyan témák, amelyek éppen aktuálisak.

Ilyenek például a klímaváltozásról szóló cikkek, az állatbántalmazás / állatmentés dokumentálása, vagy akár a tinik telefonhasználatát és jellemét méltató írások.Ezek „trendi és divatos” főcímek is, mert nagy érdeklődést, reakciót és érzelmi amplitudót lehet velük kiváltani.

Olyan ténymegállapításon alapulnak, amelyek az eredendő humánum eszméjére hangolnak. Észrevétlenül manipulatívak, mert „becsatornázzák” a közvéleményt egy „egyirányú utcába”.

Ezzel az iránnyal nem lehet vitatkozni, mert emberségünk kérdőjeleződne meg, hiszen

• mindannyiunkat érintő téma az éghajlatváltozás, senki nem szeretne a saját nappalijában, az egész családja társaságában árvízben és cunamiban megfulladni, vagy az elsivatagosodott lakhelyén szomjan és éhen halni, 

• persze, hogy érdemes kiállni a „kistestvéreink”, az állatok mellett, sokunknak fáj látni egy-egy borzasztó kínzást bizonyító képeket, 

• valamint, ki ne látná, ahogyan a fiatalok (egyébként sokan mások is) a telefonjukat nyomkodva, abból fel sem tekintve, a környezetről tudomást sem véve járnak-kelnek.

DE az igenis a saját felelősségünk (és rólunk szól!), milyen képet őrzünk a minket körülvevő világról, egymásról, hogy a véleményünket, témafelvetéseinket milyen módon körvonalazzuk, definiáljuk, milyen „fészekaljba” helyezzük!

Kattintásfüggő fotelforradalmárok

A szerfüggő és nem szerfüggő szenvedélybetegségek, függő érzelmi állapotok és működésmódok úgy alakulnak ki, hogy egyes tevékenységek ismétlése és szerek állandó fogyasztása az agy jutalmazó központját aktiválja.

Tehát ha pl. valaki éveken keresztül úszni jár, hajnalban felkel, edzésre jár, lemond az esti kortárs bulikról, testi-lelki sérülések értik, de mégis kitart, olimpiai bajnok lehet belőle.

Ott áll a dobogó csúcsán.

Micsoda élmény, tombol az endorfin, a dopamin.

Ez ám a megérdemelt jutalom a kitartásért!

Na, ugyanezt az érzést adja meg egy kis kokain, vagy egy-két üveg bor, egy újabb sokadik szexpartner vagy 3-4 feles napi elfogyasztása, edzések, lemondás, kínlódás nélkül.

A befektetett energia korántsem, de az átélt élmény ugyanaz!

Ezen az ingerületátviteli elven lehetünk „fotelforradalmárok” és „kattintás-aktivisták”, bátran, teljes mellszélességgel kiállva egy-egy ügy, egy spirituális út, egy elv mellett anélkül, hogy abban a pillanatban bármit is tennénk, viszont az önigazolás jutalmazó dopamin-pályái szikrázva pulzálnak. Így történhet az, hogy akár politikai, faji, nemi, ideológiai hovatartozásra hivatkozva gondolkodás nélkül esnek egymásnak idegenek a kommentszekcióban, és válik ember embernek farkasává másodpercek alatt.

Ez a vélt hatalom megrészegít!

Ugyanezen az elven működnek és irányítanak bennünket a hírportálok, a videojátékok, a leghíresebb társkereső applikációk. Minden nap a képernyőt bámulva, pörgetve, a távirányitót, a billentyűzetet nyomkodva, a megosztás gombra kattintva észrevétlenül válunk dopamin receptoraink megrögzött szerencsejátékosaivá, fürkésző szemmel várva a „nyereményt”, két kézzel markolva az önigazolás és a változatosan pörgő élmény nyújtotta kielégülést, hamis identitásunk másodperc alapú csontvázát.

Tehát sokszor egy látásmód, egy ideológia iránti elköteleződés neurológiai és nem eszmetörténeti kérdés.

Miért manipulálhatóak az emberek érzelmileg?

Sokan anélkül tartalmaznak rengeteg negatív érzést, hogy tudnának róla. Mindenkinek van egy „lelki szemetesládája”, tele traumákkal, élményekkel, emlékekkel, temetetlen fájdalmakkal, befejezetlen és rendezetlen sztorikkal, sérelmekkel, hiányokkal. Ez a személyiség legsérülékenyebb, legakutabb pontja.

Az önismeret és a tudatosság fogalma az, hogy ezt az "érzelmi kukát" önszántunkból kinyitjuk, és az ott talált „dolgokat” – bárhonnan és bármikor is kerültek oda – MAGUNKÉNAK tekintjük.

Majd pedig lépésenként átéljük, feldolgozzuk, és megértjük. Ennek az ön-felismerési folyamatnak visszafordíthatalan jellem-, személyiségformáló hatása van, ugrásszerűen javítja az életminőséget, és mellékhatása a gyógyulás.

Ezt az élethosszig tartó nemes és nehéz munkát, life-time-projektet – tudatosan vagy tudattalanul - meg lehet spórolni! 

De erre világnézeti alibit kell találni.

Így történhet az, hogy egy történelmi esemény még évtizedek multán is hatalmas indulatokat szít a hazafiasság jegyében. Simán egymásnak esnek a honfitársak.

Egy sportmérkőzésen jól el lehet náspángolni, fújolni az ellenfél szurkolóit.

Megszállottan lehet rajongani egy esemény vagy egy celeb iránt.

Egy közéleti téma vagy személy kapcsán beindulhat a home-office igazságszolgáltatás, az erkölcsi állásfoglalás!

Valahova el kell vezetni azt a sok érzelmet. Az internet, a hírek, „mások”, egy „ügy” tökéletes projekciós felület erre.

 Hiánycikk az érzelmi szobatisztaság

Az ember tehát ösztönösen választ egy olyan „ügyet, témát, vagy ideológiát”, amire (vagy akire) ezt a kukát (érzelmi és mentális tartalmakat) ciklikusan ki lehet önteni. Ezt az ürítést sokan munkaköri kötelességként gyakorolják.

Ez a tartály ugyanazon az anatómiai elven működik, mint a vizelet- vagy székletkiválasztás. Lesz egy kritikus, telítődési pont, ahonnan már nem lehet tovább bírni, visszatartani. Ha menni kell, hát menni kell!

Ezzel az emésztési példával élve a mai (magyar) internetes kommunikációs- és kommentkultúra, a hírek és híradásokra adott reakciók átlag-minősége felveti az ÉRZELMI SZOBATISZTASÁG, illetve annak hiányának fogalmát.

A „nagy magyar átlag”

Kis hazánk lakossága alig tízmillió, s ebből sokan évtizedekig

• traumás kötődésben szocializálódtak, ahol a szeretet összefonódott a bántással és a mindennapok részévé vált,

• észrevétlenül Stockholm-szindrómában nőttek fel, azaz szerették, szeretik az érzelmileg vagy fizikailag megsemmisítő, bántalmazó gondviselőket, megszokták a „fogvatartókat”, karizmatikus tekintélyszemélyeket, alapvetően vonzódnak hozzájuk,

• a „Balsors, akit régen tép”-et, a „trikolor fóbiát” több generációra visszamenőleg sejtszinten lüktetve, százezres követőtáborai, lelkes rajongói lesznek a különböző rejtetten vagy nyíltan bántalmazó ideológiáknak, propagandáknak, eszméknek.

  
  

A változás szükségessége

Lehet, hogy itt az idő az önismeretet, a belső világunk élmény- és érzésfeldolgozását életmóddá, szokássá tennünk. Így az egymásra és a testünkre projektálás, tünetképzés helyett a felszabadult energiát életünk és kapcsolataink szeretetteli kiteljesítésére fordíthatjuk.

Próbáld ki programunk bármelyikén mindezt a gyakorlatban.

November 30-án Tünetbe zárt sorsok címmel nőknek szóló gyógyító és önismereti napunk zajlik a belvárosban.

Szeretettel várunk!

Egyéni konzultációra itt tudsz időpontot foglalni, ha önismereti témák foglalkoztatnak, esetleg testi vagy életvezetési tünetekkel küzdesz, és szívesen megtapasztalnád, hogy a "Tudatosság felszabadít".

Pataki Bea 

Szomatodráma Központ gyógyító programok szervezése, szakmai koordinációja

szomatodráma szakember

addiktológus természetgyógyász

 +36-70-547-4007
info@gyogyitopillanatok.hu
www.gyogyitopillanatok.hu

Megtalálsz a Facebookon és az Instagramon