Az antik térképeken sárkányok és óriási szörnyek jelölik azokat a vizeket, amiket még nem térképeztek fel, ahol még nem járt ember. Nehéz vagy félelmetes lehet kilépni a megszokott mintáinkból, és új, eddig ismeretlen utakra vivő döntéseket hozni, elindulni a gyógyulás felé.
Elidegenedés a testünktől
Bár az internet révén elképesztő tudás- és információhalmaz vált korlátlanul elérhetővé, egyre differenciáltabb tudással rendelkezünk szinte minden témában, addig kapcsolatainkban és a saját testünkkel való viszonyunkban elidegenedés zajlik.
Sokszor úgy visszük el a saját testünket orvoshoz vagy gyógyászhoz, mintha valami tőlünk teljesen független létező, vagy egy gép lenne. A gyógyulás fogalmát leszűkítjük, összemossuk a tünetek megszüntetésével.
Könnyen megszokhatjuk, hogy kizárólagosan attól várjuk a gyógyulást, hogy valaki megvizsgálja, megfigyeli, elemzi, diagnosztizálja az adott kórképet, értelmezni próbálja, az okát megkeresi, majd pedig megszüntetni, meggyógyítani, eltávolítani, változásra késztetni, befolyásolni próbálja.
Ezek az eljárások a maguk nemében tökéletesek, de ha nem egészülnek ki egyéb lehetőségekkel, akkor eltávolíthatnak a saját testünkért való felelősségvállalástól. Ha az állapotunkért való törődést kiszervezzük, az öngyógyítás, az öngondoskodás, az önismeret lehetőségeitől fosztjuk meg magunkat. Pedig a hagyományos orvoslás és az egyéb, alternatív, önismereti módszerek hatékonyan kiegészíthetik egymást, felerősítve a test eredendő önmegújító képességét.
Ahogyan egy programunk résztvevője megfogalmazta:
Jó pár éve eldöntöttem, nem kezdek olyan terápiába/módszerbe, aminek az a kiindulási alapja, hogy valami baj van velem, és javításra szorulok. Ez volt az egyik első lépcső, amit az önszeretet irányába tettem. Azt akartam, hogy aki a lényemmel kapcsolatba kerül, az tiszteletből, megbecsülésből közelítsen, és ahelyett, hogy (állítólag) mi hiányzik belőlem, arra fókuszáljunk, hogy kibontsam mindazokat a lehetőségeket, amiket magamban hordozok. Ez volt az az irány, amit az életemnek szántam. Így talált meg a szomatodráma, és jóval többet kaptam, mint amit reméltem. (Katalin)
Szomatodráma, az önismereti Társas Játék
A szomatodráma nemcsak módszer, hanem látásmód is, mondhatni életstílus. Abból a nyilvánvaló ‒ bár sok esetben figyelmen kívül hagyott – szempontból indul ki, hogy a test önálló rendszerként él és érez.
A legtöbbünknek nincs mintája arra, hogy a testünkkel hogyan kommunikálhatunk, sőt sokszor egyáltalán nem keressük a magunk felé vezető utat. A „motiváció” sajnos gyakran valamilyen betegség vagy testi tünet formájában jelentkezik.
Ha kíváncsiak vagyunk, hol szól rólunk a tünetünk, akkor bátorságra mindenképp szükség van. Bár nem tudjuk, hogy pontosan mi vár májd ránk, de mégis hajlandóak vagyunk kockázatot vállalni, új eszközöket, nézőpontokat figyelembe venni, kérdéseket feltenni és önmagunkat újradefiniálni, akkor gazdagító módon tehetünk önmagunkért.
A gyógyulás útján az elkötelezettség saját magunk felé alapvető: megtanuljuk, hogyan legyünk fontosak magunknak, hogyan gondoskodhatunk jóllétünkről.
A nyitottság és a szeretetteljes kíváncsiság önmagunk iránt felszabadítják gyógyító energiáinkat. Az erőfeszítések, amiket eddig az ellenállásra, a változás távoltartására fordítottunk, hirtelen a "vitorlánk mögé kerülnek", és értünk, velünk dolgoznak. A szomatodráma játékban ezek az elemek annyira magától értetődően és természetesen vannak jelen, hogy nem is feltétlenül vesszük észre azonnal, mennyire sokat segítenek, így egy újfajta, barátságos kommunikáció kezdődik a test és az "gazdája" között. Zsuzsanna így foglalta össze élményeit egy szomatodráma nap után:
Kaptam egy olyan biztonságos teret, amiben lehettem én, ítélkezés nélkül, szabadon. Kaptam egy játékvezetőt, aki nem akarta megmondani, hogy mit tegyek, hanem lehetőségeket mutatott. Ki tudtam lépni a mintáimból, játszhattam és kísérletezhettem. Megtapasztalhattam azt, hogy milyen, amikor valaki valóban mellettem van, és bármilyen helyzetben is vagyok, számíthatok rá, nem maradok egyedül. "
A szomatodrámát dr. Buda László PhD pszichiáter, pszichoterapeuta alkotta meg. Ő így fogalmazta meg a módszer lényegét:
A szomatodráma módszere azon az elven alapul, hogy a saját testünkről alkotott elképzeléseink térbeli kivetítése, mélyebb megismerése és kreatív átalakítása gyógyító folyamatokat indíthat szervezetünkben. Mindez a személyes kapcsolatfelvétel, a testüzenetek szeretetteli elfogadása, az érzelmi elakadások feloldása, a játékban feltáruló helyzet átrendeződése révén valósulhat meg.
A „szomato” szó arra utal, hogy a gyógyító játékok során a testi tapasztalatainkra, tüneteinkre, betegségeinkre fokozott figyelmet fordítunk, és engedjük, hogy a test bölcsessége irányítsa tudatosságunk ébredését.
A „dráma” pedig itt annyit jelent, hogy élőben, „élesben”, konkrét találkozások, konfliktusok, érzelmek átélésével és a szükséges lépések azonnali megcselekvésével hárítjuk el a gyógyulás belső akadályait és jutunk közelebb a vágyott testi-lelki harmóniához.
A szomatodráma módszere lehetővé teszi, hogy olyan elzárt, sokszor fájdalmas érzéseinkkel találkozzunk, melyek tudattalanul irányítják életünket, majd testi tünetek, betegségek formájában manifesztálódnak.” (Buda László: Mit üzen a tested? – Kulcslyuk Kiadó, 2013.)
Kommunikálhatunk a tüneteinkkel, a belső világunkkal
A Gyógyító Játékok során a Főszereplő mindig egy adott témát, tünetet jelenít meg testének színpadán, a Játéktérben, tárgyakat vagy más embereket „használva”. Egész más egy idegen szavakkal tarkított diagnózisra rápillantani, mint egy saját benső képre. Ez az a pont, ahol a gyógyulás folyamata elindul. Megrázó és katartikus az azonnali szintugrás és párhuzam: a testben és a „gazdájában” zajló folyamatok nyilvánvaló egybecsengése.
Ha kíváncsi vagy, kipróbálnád a módszert a gyakorlatban, szeretettel várunk a soron következő Psziché Akadémia 1 napos workshopunkra, MIt üzennek a tüneteid? címmel.
Lehetőséged van egyéni konzultációra. is bejelentkezni.
Gyógyító Pillanatok - A tudatoság felszabadít!
Pataki Bea
Szomatodráma Központ gyógyító programok szervezése, szakmai koordinációja
szomatodráma szakember
addiktológus természetgyógyász
+36-70-547-4007
info@gyogyitopillanatok.hu
www.gyogyitopillanatok.hu
Megtalálsz a Facebookon és az Instagramon
A cikk egy korábbi verziója Pataki Beáta és László Viktória írása, 2016-ban jelent meg a Nők Lapja Psziché magazinban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
