Manapság sokat hallani arról, hogy a „testi betegségeknek lelki oka van”. Hihetetlenül népszerűek a különféle tünetszimbolikával foglalkozó kiadványok. Ezekből megtudhatjuk, hogy a torokfájás azt jelenti, hogy valamit nem mondunk ki, a gyomorfájás pedig azt, hogy valamit nem tudunk megemészteni. Valóban így lenne? Elég csupán fellapozni egy képzeletbeli nagylexikont, ha testünk jelzéseit értelmezni szeretnénk?
Lehetséges, hogy időnként „betalál” egy ilyesféle értelmezés, azonban eléggé valószínűtlen, hogy egy olyan bonyolult és sokrétű rendszer, mint a test és a lélek, ennyire leegyszerűsíthető lenne. Sokkal valószínűbb, hogy testünk jelzéseit saját élményeinken, emlékeinken, élettörténetünkön keresztül érthetjük meg igazán.
A betegségnek nem csupán kórtörténete van, hanem maga is elmesél egy történetet.
Caroline Mysstől származik a gondolat, mely szerint a biológiánk a biográfiánk is egyben. Ez azt jelenti, hogy testi folyamataink alakulása, egészségi állapotunk elválaszthatatlan attól, amit életünk során átéltünk. Hiszen testünk összefonódik a „benne lakó” életével, élményeivel, érzelmeivel. Sokszor a testünk őszintébb hozzánk, amelyen őszinték mi magunk vagyunk önmagunkhoz. A saját testünk nem csap be minket.
Érzéseink, gondolataink, hiedelmeink kihatnak a biokémiai folyamatainkra is. Testünk aktív résztvevője és egyben színtere is érzelmi életünknek. Testünk nélkül nem tudnánk átélni érzelmeket. Még soha senkinek nem sikerült úgynevezett „hideg” érzelmeket detektálnia, azaz a testi komponens nélküli érzelmeket azonosítani. Minden egyes átélt érzelmünknek van egy testi összetevője is, tehát az érzelminket a testünkben is érezzük. Sőt, testünk akkor is átél érzelmeket, amikor mi ennek nem vagyunk tudatában! Ez játszódik le például az elfojtott érzelmek esetében is. Meglehet, egy fájdalmas emléket, egy traumát jó mélyre „elástunk” a lelkünkben, évszámra eszünkbe sem jutnak. Sejtjeink azonban hűen őrzik emlékeinket.
Az érzelmek betegítenek meg?
Úgy tűnik, éppen ellenkezőleg! Nem az átélt érzelmek betegítenek meg bennünket, hanem sokkal inkább az elfojtott, meg nem élt érzelmek azok, amelyek hatással vannak testi folyamatainkra. Ha egy-egy érzelmet, fájó vagy éppen félelmetes emléket elfojtunk, arra mindig jó okunk van. Nem akarjuk érezni, nem akarjuk újból átélni, szeretnénk végre elfelejteni vagy túljutni az egészen. A testünk azonban nem felejt! Őrzi az átélt események lenyomatát, biológiai változások sorozatát indítva el bennünk. Évek-évtizedek óta hordozott fájdalmak, nehézségek, igazságtalanságok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy végül megbetegedjünk.
A lélektani tényezők tehát, mint például a bizonytalanság, konfliktus, kontroll elvesztése olyan erős ingerek, amelyek a testi folyamatainkra is hatással vannak. Az is lehet, hogy nem traumákat őrzünk lelkünk mélyén, hanem tartós érzelmi feszültségben élünk, évek óta akár. Ez éppoly negatívan befolyásolja egészségi állapotunkat. Régi lélektani igazság, melyet a legmodernebb pszichoneuroimmunológiai kutatások is igazolni látszanak, hogy nem az érzelmek betegítenek meg, hanem az elfojtott, meg nem élt, nem tudatosuló érzelmeink okozhatnak hosszú távon erős stresszt, a tartós stressz pedig egészségi állapotunk romlásához vezethet.
Az érzelmi tapasztalataink jellemzően akkor fordulhatnak át potenciálisan ártalmas biológiai eseményekké, amikor meggátolnak bennünket abban, hogy megtanuljuk hatékonyan kifejezni az érzelmeinket. Ez a tanulás egész életünkön át tart, ám rendszerint gyerekkorunkban veszi kezdetét. Akkor sajátítjuk el az érzelemszabályozás képességét, melynek lényege az érzelmi állapotainkra adott viselkedéses válaszaink kontrollálása. Ekkor tanuljuk meg, mit kezdjük érzelmeinkkel, van-e engedélyünk szabadon megélni, kifejezni őket, vagy valamilyen módon el kell rejtenünk környezetünk és önmagunk elől. Testünk előtt azonban nem lehetnek titkaink.
A gyógyulás a testünkkel való kapcsolat helyreállításával veheti kezdetét.
A test nem tud magyarul, és általában, egyik világnyelvet sem ismeri. Attól még azonban nagyon is megvan a maga sajátos nyelvezete, melyet meg is érthetünk! Hogy hogyan? Odafigyelésssel, ráhangolódással, szeretettel! Éppen úgy érdemes kommunikálni a testünkkel, mint egy csecsemővel vagy egy kiscicával. Ők sem tudnak beszélni, mégis egy szerető szívű édesanya vagy gazdi pontosan érti a jelzéseiket. Ez tehát a legfontosabb tényező: megismerni, nyitottnak lenni, ráhangolódni a testünkre. Hiszen ő minden pillanatban beszél hozzánk! Hírül adja azt, amikor jól érzi magát, azt is, amikor kimerült, túl sok a stressz, és azokat az emlékeinket is őrzi, melyekre mi nem akarunk emlékezni. Testünk mindent tud rólunk és folyamatosan kommunikál velünk. Csakis rajtunk múlik, hogy mit kezdünk üzeneteivel!
Ha Te is szeretnéd érteni tested üzeneteit, mély és gyógyító kommunikációt folytatni vele, gyere el közelgő Gyógyító Női Elvonulásunkra, a varázslatos bölcskei Szent András Kastélyba, november 30-tól december 2-ig!
Oláh Kata pszichológus
Facebook: Testre szabott megoldás
Instagram: Oláh Kata_pszichológus
Bejelentkezés egyéni konzultációra: olah.kata.psy〈kukac〉gmail.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
