Néhány hónapja terjed a neten egy magyar cikk. Írója lesújtóan vélekedik a mai fiatal generációról, és tagjainak jelleméről. Röviden összefoglalva életképtelen és nem terhelhető generációnak tartja a nála fiatalabbakat, akik csak a telefonjukkal vannak elfoglalva. Semmivel nem motiválhatóknak látja őket, és szerinte véglegesen kiveszett belőlük az emberség, az őket foglalkoztató témákat szánalmasan lényegtelennek tartja.
Vajon miért van szüksége valakinek arra, hogy véleményformálás címén ezzel a megdöbbentően leegyszerűsítő és általánosító látásmóddal, ilyen megvető véleményt fogalmazzon meg egy egész generációról?
Digitális bennszülöttek
A digitális bennszülött fogalmát Marc Prensky alkotta meg és használta először 2001-ben. Azt a generációt nevezte így, akik szinte „beleszülettek” a digitális technológia világába, ellentétben a „digitális bevándorlókkal” – az ezt megelőző generációkkal -, akik a digitális forradalom előtt születtek.
A két csoport közti egyik legjelentősebb különbség a „kütyü-használat” időtartamában és sűrűségében rejlik.
Látszólag.
Azonban a kutatások és a valóság nem ezt támasztják alá.
A virtuális térbe való kóros „beszippantódás” életkor- és nemfüggetlen. Inkább bizonyos személyiségtípus, és érzelmi mintázat alapján válik valaki „függővé”.
Azok az emberek (felnőttek és fiatalok egyaránt) „élik ki magukatt” a neten, akiknek nincs konstruktív belső struktúrájuk, elfoglaltságaik, építő- és szeretetteljes emberi kapcsolataik.
Mindezek hiányát pótolja, és az ebből eredő frusztráció levezetésére alkalmas hely a virtuális világ. A komment-szekció egy „tökéletes” mentális és érzelmi „szvinger klub”, ahol belefér a „mindenki mindenkivel”. Egy másodperc alatt lehet a Bárkiből Valakivé válni, kitűnni legalább egy konfliktus idejére. Gondolkodás és cenzúra, következmény nélkül rá lehet önteni egy másik emberre gyakorlatilag bármit.
Honnan fúj a szél?
Globális jelenség, hogy a gépek, okostelefonok, internetes felületetek, e-szolgáltatások és az új technológia használata, elkerülhetetlenné és a mindennapjaink részévé válnak. Ez a változás mindannyiunkat érint. Akár elfogadjuk, akár nem, tömérdek információ árad felénk.
A közvéleményt napjainkban az 'influencer-marketing', a véleményvezér befolyásoló marketing stratégia formálja. A csordaszellem „lélekvesztő” ladikja kiszolgáltatottan hánykolódik az ellenőrizetlen, provokatív és sokszor megalapozatlan információk hullámain.
Az éppen e percekben is zajló módszeres kulturális, etikai és morális hajótörésben önként, dalolva veszünk részt, „élményszörfözést” kiáltva.
Minél nagyobb érzelmi reakciót, következményt vált ki valami, annál „igazabb”-nak tűnik. Nem beszélve a hangadó társadalmi pozíciójáról. (politikus, közéleti személyiség, tanár, szülő, „celeb” stb).
Egy véleményvezér sikeressége nem a hitelességen, hanem három 3 tényezőn alapszik, ami a
# TARTALOM, az
# ELÉRÉS, és a
# BIZALOM.
Ha adott egy „érzelmi nyomógombot aktivizáló”, kibillentő téma – nevezzük ezt kommunikációs bombának -, akkor máris megvan a TARTALOM és az ELÉRÉS.
Sokan szinte azonnal rálépnek a „hírérték taposóaknájára”, és a torz információszilánkok órák alatt terjednek az interneten (vagy az iskolában, a gyermekek életében).
A vásárlói BIZALOM ebben az esetben az, hogy az olvasók, a fiatalok gondolkodás nélkül ELHISZIK, amit hallanak, olvasnak.
A gyermekek fő véleményvezérei a szülők és a tekintélyszemélyek. Általuk alakul ki az önmagukról és az őket körülvevő világról alkotott képe.
A későbbi kortársak, celebek által közvetített normákhoz való vonzódás már csak e korábbi „influenszing” (vagy annak hiányának) visszatükröződései
A tanár, mint véleményvezér
Sokszor járok különböző oktatási intézményekbe Szomatodráma workshopot (gyógyító kommunikáció a tünetekkel), vagy Gyógyító játékok gyerekeknek programot tartani. Újra és újra megdöbbenve hallgatom az iskolák folyósóján nem csak azt, ahogy egymással, vagy a tanárokkal beszélnek a gyerekek, hanem azt is, milyen stílusban kommunikálnak a tanárok a diákokkal (mély megbecsülés az összes kivételnek). Nem, amit mondanak. Ahogy mondják!
Intézményi keretek között egy tekintélyszemély a pozíciójából adódóan megcáfolhatatlan entitás.
A szülők, a gondviselők a tanárok, a szakkör-vezetők, az igazgatók és igazgatónők, az orvosok, tanszékvezetők stb. a legfőbb ’influenszerek’. Azonban nem mondanivalójukkal, hanem személyiségükkel, önismereti mélységükkel (vagy annak hiányával) formálják a közvéleményt, a hangulatot, a rájuk bízott embercsoport, vagy a diákok viselkedését.
Ha körbe tekintünk, vajon - érzelmileg és mentálisan - mennyire sugárzóan hitelesek, vagy „leharcoltak”? Itt most nem az oktatásban tapasztalt nyilvánvaló és sajnálatos túlterheltségről, hanem a tanárok személyiség-fejlesztés és önmegkérdőjelezés hiányáról beszélek.
Érzelmileg elhanyagolt, digitálisan túlterhelt nemzedék
Hosszasan írhatnék a manapság terjedő, és sajnálatos módon az egyre fiatalabb gyermekeket érintő szexuális elsivárosodásról, a tiszteletlenségről és a nemtörődömségről. Könnyebb lenne általánosan „leírni” a mai fiatalságot, rámutatni sok fájó és aggasztó jelenségre.
De ezek számomra mind HIÁNYTÜNETEK!
# az érzelmi elhanyagolás vagy az információ-túlterhelés tünetei,
# az elfogadás, a szeretet- és erőteljes mintaadás hiányát tükrözik,
# az új 21.századi helyzetekhez és igényekhez, érához még igazodni képtelen, régi, recsegő-ropogó, elavult rendszerek összeomlásának jelei,
# a biztonságos és igazságos erőn alapuló követelmény-támasztásért, az
# ideális apai működésmódért kiáltó,
# az aktualitáshoz strukturált koncepciót hiányoló jajszó!
Tekintélyszemély 2.0
Szerintem soha nem volt nagyobb szüksége a mai fiataloknak ebből a romboló ideológiai és globális HIPNOTIKUS TRANSZBÓL KILÁTNI KÉPES, emberileg és érzelmileg hiteles, elérhető felnőttekre, tekintélyszemélyekre, közösségre.
Olyan szülőkre, tanárokra, hozzátartozókra, gondviselőkre, akiktől életre szóló útravalót, jószándékot, támogatást és mentorálást kaphatnak. Sokan vannak, de sajnos nem elegen.
Akik ismerik és szeretik őket. Szánnak erre időt és figyelmet.
Akik ELIGAZÍTJÁK őket ebben a manipulatív, bolyongó, sodrásában vonzó, de kaotikus, és sokszor züllesztő legújabbkori útvesztőben.
Akik erővel vezetik a fiatalokat, de nem erőszakkal. Nem kontrolálni akarják a saját ideológiájuk, az elmúlt idők, vagy saját tanult tehetetlenségük, kényszerű megalkuvásuk mentén.
Akiknél a „fröcsögés” nem opció a kommunikációban.
Ehhez kell egyfajta alázat, önismereti megjártság, humor, kockázatvállalás és elsősorban pozíció- és szerepfüggetlen emberség és érzelmi szobatisztaság.
A legszélsőségesebb és ritkább pszichopatológai. etnokulturális eseteket kivéve kevés olyan gyermeket, fiatalt ismerek, aki ne reagálna azonnal mintakövetéssel egy ilyen személyre. Ezt Mahatma Gandhi így fogalmazta meg:
„Légy az a változás, amit látni szeretnél a világban.”
Látogass el a Gyógyító Pillanatok egyik programjára, vagy jelentkezz egyéni konzultációra.
A tudatoság felszabadít!
Pataki Bea
Szomatodráma Központ gyógyító programok szervezése, szakmai koordinációja
szomatodráma szakember
addiktológus természetgyógyász
+36-70-547-4007
info@gyogyitopillanatok.hu
www.gyogyitopillanatok.hu
Megtalálsz a Facebookon és az Instagramon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
