Szinte mindannyiunk ismer valakit, aki bár nagyon szeretné megtalálni az „igazit”, valahogy évek óta mégsem sikerül neki. Vagy újabb és újabb kapcsolatokba ugranak fejest, ám mindegyik hasonlóan végződik. Egy idő után aztán ráébrednek, mintha minden kapcsolatukban ugyanaz történne, ugyanaz a forgatókönyv játszódna le, csak éppen a díszlet vagy szereplők mások. Az is lehet, hogy éppen mi magunk vagyunk ezek a valakik…
Miért történhet ez meg? Miért nem sikerül bizalmon és intimitáson alapuló kapcsolatot kialakítanunk, holott mindennél jobban vágyunk erre?
Sokan gondolják azt, hogy az intimitás egyenlő a szexualitással, keverik ezt a két fogalmat. Az intim kapcsolat a fizikai közelségen kívül az érzelmi közelséget is magába foglalja. Bizalom és bensőségesség nélkül, legyen bármilyen szenvedélyes is a szex, egy párkapcsolat sem lehet hosszútávon boldog. Mi kell ahhoz, hogy képesek legyünk intimitásra?
A világ jelenségeire adott alapvető reakcióink, a másokhoz való érzelmi viszonyulásunk alapjai kora gyermekkorunkban alakulnak ki. Betöltetlen szükségleteink, mint például a biztonság és az autonómia iránti igény, az érzelmek szabad kifejezésének lehetősége meghatározzák a viselkedésünket. Sokan nőnek úgy fel, hogy nem érzik magukat biztonságban, nincs lehetőségük szabadon érezni és kifejezni érzéseiket, vagy éppen a legfontosabb érzelmi kapcsolatainkban sérülnek.
Kötődési szükségleteink kielégítéséhez szükségünk van fizikai közelségre, érintésre és a ráhangolódás képessége. Ezt jelenti a gondoskodó érzelmi kapcsolat. Ez mélyen ösztönös, de könnyen megzavarhatja, ha valamelyik szülő (elsősorban az édesanyánk) stresszes, zaklatott, vagy ha ő maga se tapasztalt ilyet gyermekkorában. Gyakori jelenség párkapcsolati problémák esetében, hogy annak idején az anya bár jelen volt, de nem volt válaszkész, nem hangolódott rá a szükségleteinkre. Ennek nagy jelentősége van mind a korai személyiségfejlődésünkben, mind pedig a kötődési stílusunk kialakításában. Ha ilyesmit éltünk át, akkor nagyon gyakran felnőttkorban is olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amelyek újból életbe léptetik a gyermekkori élményeket, mintázatokat. Természetesen ezt soha nem tudatosan tesszük! Ezek tudattalan választások, s így történhet meg, hogy végül olyan párt fogunk választani, aki ugyanezt az alapélményt adja meg nekünk. Lehet, hogy nem a szerelem első, „rózsaszín ködös” időszakában, hanem kicsit később, a kapcsolat elmélyülésének fázisában döbbenünk csak rá erre.
Gyakori elképzelés, hogy a nőknek az apjuk, a férfiaknak pedig az anyjuk nyújtja a párkapcsolati mintákat. Ez azonban nem így van! Nemtől függetlenül az anyánkkal való kapcsolatunk az, amely elsődlegesen meghatározza, milyen párt választunk magunknak. Természetesen elengedhetetlenül fontos az apa és más kötődési személyek szerepe is, valamint az, hogy az anyánknak milyen kapcsolata volt az apánkkal. Ezek tehát azok a komplex hatások, melyek életünk korai éveiben érnek bennünket, s hatással vannak későbbi kötődéseinkre is.
Gyermekkorunkban kialakult kötődési viselkedésrendszerünk dinamikája hasonló lesz a szerelmi kapcsolatainkban is. Természetesen alapvető különbségek is megfigyelhetők a gyermekkori és a felnőttkori kötődés minősége között. Az azonban kétségkívül bizonyítást nyert, hogy a korai életéveinkben szerzett tapasztalataink hatása felnőttkorunkban, a párkapcsolataink jellegzetességeiben is megmutatkozik.
Vissza kell tehát menni a múltba?
Szó sincs róla! Nem is tudnánk visszamenni a múltunkba, hiszen nem rendelkezünk időgéppel. Ami egykor történt, az örökre elmúlt, nincs lehetőség visszamenni és másként csinálni valamit. A múltunk azonban nagyon is hat ránk, nagyon is élő lehet, így mégiscsak érdemes lehet foglalkozni vele. Nagyon fontos, hogy múlttal kapcsolatos érzéseinket ki tudjuk fejezni, hiszen a meg nem élt érzéseink ott lappanganak a mindennapjainkban, s zavarják a másokkal kialakítandó kapcsolatainkat is. A múlton nem tudunk változtatni. Ami történt, megtörtént. Azonban a múlttal kapcsolatos nehézségeinket, érzéseinket feleleveníthetjük a jelenben, s elkezdhetünk másként tekinteni rájuk, másként viszonyulni hozzájuk.
Felnőttként képesek lehetünk másként reagálni, felülírni korai berögzött mintázatainkat és boldog, kiteljesedett kapcsolatban élni.
Ha Te is szeretnéd érteni tenni a párkapcsolatodért (akár azért, hogy legyen, akár azért, hogy jobb legyen), gyere el közelgő Gyógyító Női Elvonulásunkra, a varázslatos bölcskei Szent András Kastélyba, november 30-tól december 2-ig!
Oláh Kata pszichológus
Facebook: Testre szabott megoldás
Instagram: Oláh Kata_pszichológus
Bejelentkezés egyéni konzultációra: olah.kata.psy〈kukac〉gmail.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
